„Az első kábelt Henrietta húzta”
Honnan jött a LAN Barlang, ki tartja a kulcsot, ki felügyeli a csevegőt, és kik azok, akik keze nyomán minden este működik a hálózat Hatvanban – a kapcsolótól a belépőasztalig, a retró saroktól a szerelőasztalig.
„Honnan jött az első kapcsoló?”
Gyenes Henrietta az első számítógépét fiatalon rakta össze: a hajdani cukorgyár egyik kiselejtezett irodai gépét bontotta szét a nagybátyja műhelyében, és az alkatrészekből gondolkodni tanult. Azóta sem hagyta abba. Amikor felnőttként is hallani akarta azt a zúgást, négy ismerősét hívta a lakásába, hogy kössék össze a gépeiket egy konyhaszéken álló kapcsolóval.
Az első LAN-est úgy sikerült, ahogy a hálózatok szoktak: a második játékos nem látta az elsőt, a harmadik gépe lefagyott, a negyedik nem is indult el. Mégis éjfélig ültek, mert a hiba keresése jobban szórakoztatta őket, mint a játék. Innen jött a gondolat, hogy ebből nem szoba kell, hanem hely.
A Balassi Bálint út 37. alagsora akkoriban üres raktár volt, a bejárata mögött nyolc lépcsőfokkal és egy vasajtóval. A ház közös képviselője megengedte, hogy rendbe hozzuk, ha a zaj nem zavarja a lakókat. Henrietta, Máté és Rita két hétvégén át kábelezett, festett és hangszigetelt, a harmadik hétvégén pedig már tucatnyian ültek a gépek előtt.
Az első szezonban négy pár játszott. A táblázatot Dóra kézzel rajzolta egy nagy lapra, a gépeket Máté sorszámmal látta el, hogy mindenki tudja, melyikhez ült, a kölcsöngépek pedig egy hajdani irodából kerültek ide, ahol éveken át a raktár polcán pihentek. Az alaplapokat Henrietta kézzel tisztította meg a portól, és az elsőként elindított gép hangját még ma is emlegetjük.
A szoba legnagyobb átalakulása akkor jött, amikor megszületett a retró sarok. Egy környékbeli, nyugdíjba vonult műszerész három régi gépet hozott, és megkérdezte, nem volna-e nekik hely. Máté azóta minden héten kiválaszt közülük egyet, és megmutatja, mit tudott a maga idejében. A kedd esték ebből nőttek ki, és ma már a legtöbb új vendég is egy retró gépnél kezdi.
Ma negyven-ötven ember fordul meg nálunk rendszeresen, a legtöbben pénteken és szombaton, a legkevesebben hétfőn, amikor a szerelőasztal körül kisebb a tömeg, de mélyebb a beszélgetés. A szoba teljes egészében önkéntes munkából él: aki hoz, az hoz, aki épít, az épít, és a végén mindenki együtt rak rendet.
A legfontosabb szabályunk talán az, hogy nem csinálunk nagy ügyet abból, ha valaki elront valamit. Rita szerint egy hálózat csak akkor tanít, ha kipróbálhatod, és ha ez nem fáj. Ezért a hibákat felírjuk a falra egy külön lapra, a megoldással együtt, hogy a következő ne ismételje meg, de ne is szégyellje.
A szoba azóta kinőtte magát, de a rend ugyanaz: aki bejön, annak van helye, aki hoz, annak kapcsolunk, aki kérdez, annak megmutatjuk. A szezont hétről hétre Domonkos vezeti, a csevegőt Rita felügyeli, az útmutatókat Dóra írja, a kábeleket Máté számolja. A közösség oldalának kiadója: WAFFLE ADVERTISING LTD, 85 Great Portland Street, London W1W 7LT, Egyesült Királyság.
Az első este azt hittem, a kábelek közt elvesznek az emberek. Aztán kiderült, hogy a kábelek éppen összekötik őket, és ebben a szobában ez a lényeg.
Juhász Dóra
„Kit keressek, ha elakadtam?”
Gyenes Henrietta
alapító
Henrietta a szoba alapítója, és ma is ő nyit pénteken. A kedvenc műfaja a kooperatív pálya, mert szerinte ott derül ki, ki mit csinál, amikor senki sem nézi. A műhelyasztal melletti polcot ő rendezte be: az ismeretlen eredetű alkatrészeket nem dobja ki, hanem felcímkézi, és kiírja, mi lehet belőlük. Ha valaki az első estén azt kérdezi tőle, mit érdemes elolvasnia, azt feleli: semmit, inkább üljön le valakivel, aki már csinálta.
Kerekes Rita
moderátor
Rita a csevegőszerver felügyelője, és az éjszakai maratonok alatt is fent van. A szabályait egyetlen mondatba lehet sűríteni: nem az számít, mit mondasz, hanem hogyan. Régebben esti iskolában tanított, ezért a legmérgesebb vitát is úgy zárja le, hogy mindenki a maga igazával, de nyugodtan megy haza. A csevegőn külön szoba van az újaknak, és ezt a szobát ő nézi a legtöbbet, mert szerinte az első üzenetnél dől el, hogy valaki marad-e.
Lantos Máté
a találkozók szervezője
Máté építi a hálózatot minden este indulás előtt: 16 kábel, 2 kapcsoló, 1 mérőpad. Ő tartja a kulcsot, ő viszi ki a szemetet, és nála mindig akad egy tartalék hosszabbító. Egyetlen babonája van: a hálózat addig nem kész, amíg a tizenhatodik csatlakozóról is vissza nem jön a válasz. Az elmúlt szezonban két teljes napot töltött azzal, hogy a kábeleket színekkel és számokkal jelölje meg, és azóta senki sem keveri össze a kapcsolót a hosszabbítóval.
Juhász Dóra
az útmutatók szerkesztője
Dóra az útmutatókat és a szezonjelentéseket írja, és minden szöveget kétszer olvas át, mielőtt kikerül az oldalra. Szívesen magyaráz el olyan fogalmakat, amelyekről mások azt hiszik, mindenki ismeri. A kedvenc műfaja a rejtvényes kooperatív játék, és a belépőasztalnál ő szerzi a legtöbb új ismerőst. A szezonjelentéseket mindig a hibákkal kezdi, mert szerinte az olvasó abból tanul a legtöbbet, nem a győzelmekből.
„Műhelysarok, kapcsoló, nevető játékosok”
